Szerinted ez engem hol érdekel?

Az emberek nehezen nyernék meg az állatok királyának címét gyorsaságban, erőben vagy nagyságban, de mi emberek vagyunk a világbajnokok egymás megértésében. Ez a személyközi bátorság a többiekkel való kapcsolatfelvételre, és fenntartásra vagy éppen megszakításra-legalább részben-empátiával teli. Az empátia az a képességünk, amely lehetővé teszi, hogy törődjünk másokkal, megértsük mások érzelmeit, és megértessük magunkat másokkal a saját érzelmeinkről. Az empátia mérföldkő az emberi viselkedésben, és öröklött tényező. A következő tanulmány, habár elismeri az empátia velünkszületettségét, mégis kihívás ezzel a feltételezéssel szemben, demonstrálja, hogy hogyan csökkent az empátia az elmúlt harminc évben a főiskolás, és egyetemista fiatalok körében.

A kutatás vezetője Sara H. Konrath a University of Michigan at Ann Arbor kutatója augusztusban jelentetett meg egy tanulmányt a Personality and Social Psychology Review-ban, amelyet főiskolás fiatalok körében végzett önbeszámolókon alapult. A vizsgálatokat 1980 óta végezték, és az utolsó 10 évben rendkívül erős hanyatlás mutatkozott az azt megelőző évekhez képest is. Ami a helyzetet tovább rontja, Jean M. Twenge, a San Diego State University pszichológusa kísérletében arról számol be, hogy új magasságokat ért el viszont a fiatalok körében a nárcizmus.

Az egyes egyének empátiájának mértékét fel lehet becsülni többféle módszerrel, de a leghatékonyabb, ha őket magukat kérdezzük, mit gondolnak magukról. A „The Interpersonal Reactivity Index” egy jól ismert és széles körben alkalmazott kérdőív, amely az empátia nagyságát méri ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel, (a válaszok a „teljesen egyetért”-től a skála másik végén lévő „egyáltalán nem ért egyet”-ig lehetett megadni), „gyakran érzek törődést, felelősséget olyan emberekkel kapcsolatban, akik kevésbé szerencsések nálam”, …

Amióta 1979-ben elkészült a „The Interpersonal Reactivity Index”, több tízezer diák töltötte ki, miközben részt vett egyéb kísérletekben, amelyek a neurális válaszok vizsgálatától a mások által érzett fájdalom megértésén, átélésén keresztül a szociális konzervativizmus vizsgálatáig terjedtek. Konrath és kollégái számára az empátiával kapcsolatos önbeszámolón alapuló adatok gazdag tárháza állt rendelkezésre, amelyben megközelítőleg 14. 000. kitöltött kérdőívet lehetett összehasonlítani. Ezt a nagy mennyiségű adatot egy „kereszt-időbeli metanalízis” (cross-temporal meta-analysis)-ként ismert technikával dolgozta fel. Az eredmények egyszerre voltak megdöbbentőek, és rémisztőek, a tanulók majdnem 75%-a sorolta magát alacsony empátiával rendelkezők közé, mit 30 évvel ezelőtt.

Ki hibáztatható ezért?

Ezek az információk ellentmondani látszanak annak, hogy az empátiás képességünk velünk született. Például 2007-ben a Yale University egyik tanulmányában fejlődéspszichológusok hat hónapos babákban is kimutatták az empátiás viselkedést. A kísérletben a hat hónapos csecsemők felismerték, hogy másoknak segíteni egyszerűbb, mint zsarnokoskodni fölöttük.

A Max Planck Intézet Evolúciós Antropólógusai (Lipcse) kutatói kimutatták, hogy már az éppen járni tudó, totyogó gyerekek is a kísérlet során szívesen segítettek másoknak, és megosztották a jutalmukat másokkal. Az empatikus viselkedés nem korlátozódik az emberekre, sem pedig a primátákra. Egy napjainkban megjelent tanulmányban egerek sokkal erősebben reagáltak fájdalmas ingerekre, ha másik egeret is láttak szenvedni, talán így próbálták meg megosztani a szenvedést a ketrectárssal.

A kísérletek eredményei ellentmondani látszanak annak, hogy az empátia velünk született képesség. Az empátia velünk született program, a szociális kontextus azonban képes olyan mély hatást gyakorol rá, hogy megváltoztatja a legalapvetőbb érzelmi válaszainkat. Ami a vizsgálatokban nem került mérésre, hogy a fiatalok természetéből fakad, hogy titokzatosnak, ismeretlennek ítélnek meg másokat.
Ahogy Twenge mondja: „nem lehet egy ember vizsgálata alapján egy egész generációra általánosítani ugyanazt a viselkedésmintát.”

Azonban ezek csak teóriák. Konrath a szociális izolációt teszi felelőssé, amely egybeesik az empátia csökkenésével. Az utóbbi 30 évben az amerikaiak sokkal inkább választották az egyedüllétet, és kerülték a különböző közösségekhez való csatlakozást. Ez megmutatkozott a sportklubok tagságának csökkenésétől kezdve a különböző politikai pártok szavazótáborának csökkenéséig, az élet minden terültén. Több tanulmány is utal arra, hogy ennek a típusú izolációnak a következménye, hogy az emberek sokkal kevésbé törődnek a másikkal.

Steve Duck, a University of Iowa kutatója úgy találta kísérletében, hogy az ilyen típusú izoláció összehasonlítva az integrációval, az individuális típusok kevésbé ítélték meg általánosan a kísérletben részt vevő többieket, miután interakcióba léptek velük, mint előtte. Kenneth J. Rotenberg, az angliai Keele University in England kutatója kimutatta, hogy magányosan élő emberek sokkal inkább kezdeményeznek beszélgetést idegenekkel orvosi rendelő várójában, és akár a laboratóriumi kísérelt közben is.
A cikk szerzője (J.Zaki) a Harvard University pszichológia tanszékének postdoktori ösztöndíjasa.


Megosztás és bookmark

  • Facebook
  • Twitter
  • Tumblr
  • Google Bookmarks
  • PDF
  • Print
  • Add to favorites
  • RSS

About Bézsenyi Júlianna

Bézsenyi Júlianna jelenleg a kommunikáció médiatudomány mesterszak hallgatója. Érdeklődési területei:kognitív tudományok, természettudományok, társadalomtudományok, taekwondo (ITF style: with boxing gloves, no helmet, full-contact), indiánok és szamurájok.

One Response to “Szerinted ez engem hol érdekel?”

  1. A bekezdések közé tegyél be egy üres sort. Ezt így túl nehéz olvasni.

Leave a Reply

You must be logged in to post a comment.